A bejárati kapum már a telek megvétele óta gyalázatos képet mutatott, ezért eldöntöttem, hogy végre valahára pontot teszek a kívánalmak végére. Az anyagom megvolt hozzá, időm is bőségesen rendelkezésre állt, úgyhogy belevágtam a nem is kicsi feladat elvégzésébe.
Eredeti elképzelésem egy japán kapu megépítése volt, amelyeket csak képeken láttam. Szerintem a világ legszebb és legegyszerűbb kapuja, de sajnos a méreteivel és arányaival nem egészen voltam tisztában. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megcsinálom, aztán olyan lesz, amilyen, nem igazán érdekel.
De milyen is egy japánkapu, azaz egy "torii"?
Lássuk:
A torii egyfajta építészeti jellegzetesség a japán szentélyekben. A legenda szerint átjáróként szolgál az istenek lakta szent birodalom és a világi, emberek lakta világ között, azaz a kapu után már szent helyen jár a halandó ember. E kapuk különböző formájúak lehetnek, de a legtöbbjük két főoszlopból és egy vagy két keresztgerendából áll. Néhány toriinak a keresztgerendák közepén egy emléktábla található.
Egy méretes torii
A torii kapukat hagyományosan fából vagy kőből készítették, de ma már vasbetonból, rozsdamentes acélból és más anyagokból is készülhetnek. Általában festetlenek vagy élénkvörösre festettek, fekete felső szemöldökfával.
A torii funkciója a szent tér bejáratának jelzése, emiatt a sintoista szentélyhez vezető utat szinte mindig egy vagy több torii szeli át, így a legkönnyebben megkülönböztethető egy szentély egy buddhista templomtól (a múltban a toriikat a buddhista templomok bejáratánál is használhatták).
A japánkapu fajtái:
Az ábrákon látható, hogy rengeteg fajtája van, viszont alapjaiban mindegyik hasonlít a másikra. Ennek mentén gondoltam úgy, hogy én is valami hasonlót készítek, olcsósítva a pénztárcámhoz.
És bár - ahogy említettem - a torii a világ legegyszerűbb kapuja, a két tartóoszlop vastagsága miatt mégsem lehet olcsó. A bejárati kapum szélességéhez legalább 25x25-ös vastagságú gerendára lenne szükségem, amelynek darabja (az egyedi méretek miatt) darabonként 50-70.000 forintba kerülhet, vagy annál többe.
Én a 15x15-ös méretet választottam.
Ezt a formát szeretném lekoppintani, csak kisebb méretben, szögletes, keskenyebb oszlopokkal
A régi vaskapu
Az utcáról nézve
Két oszlop és egy keresztfa, az alapok
Az oszlopokat a vaskapu vasoszlopaihoz fogattam hozzá
Közvetlen ezután a fűzfa is metszésre került
Mivel az új kapuszárnyakat ekkor még nem készítettem el, ezért a régi vaskaput használtam ideiglenesen
Mivel az oszlop keskenyebb, mint az alapjának szánt zsalukő, ezért a gerenda nem ért ki annak széléig, és így a kaput sem tudtam volna rá felfogatni, ezért muszáj voltam megvastagítani, hogy síkba kerüljön a két felület. Az illesztéseket használt motorolajjal kentem át, megelőzendő az esetleges korhadást.
A kapuszárny-keret használt anyagokból lett megépítve, amelyek a motorolajtól ilyen feketék
A helyreillesztés előtt ki kellett alakítanom a "nulla pontot", amihez majd a vízszintet igazítom
A "nulla pont"
Ideiglenes térkövezés a kapukerekek miatt
A beállított és rögzített kapuszárny (4.3 m)
Tökéletes függőleges és síkok
Tökéletes vízszint
Mivel a felhelyezést nem tudtam megoldani egyetlen nap alatt, ezért a régi kaput még nem vághattam le a betétek behelyezése előtt
A kapukeretet ismét átkentem olajjal, míg a fabetét égetve lesz (japánul: shou sugi ban)
A félig elkészült kapu november 24-én
Épphogy befaragtam a zárat és használatba vettem a kaput, egy napokig tartó esőzés vette kezdetét. Eredetileg szerettem volna lecsiszolni és alapozóval kenni a nyersen maradt fákat, de az ázás miatt ezt elhalasztottam bizonytalan időre.
Tehát a következő lépésem az oszlopok csiszolásra lesz, amelyre végül felkerül a tetejét áthidaló gerenda, valamint az annak tetejét díszítő íves pallók. Miután ezzel végeztem, jöhet a vörösre festés, valamint a rovásírásos vésetek. Mivel beleértünk a télbe, ezért valószínűleg erre csak 2026 tavaszán fogok sort keríteni.
Természetesen nem ültem tétlen egész télen, hanem nekikezdtem a kerítés környezetének a rendbetételét.
Látni a kupit, ami a kapu utáni területet érinti: az évek óta csúfoskodó sóderkupacot még a gyom és a bozót is benőtte, szintúgy a kerítést
A fűzfa kivágása után maradt csatatér
A fenti képen látszik, hogy milyen állapotok uralkodtak az egykori fűzfa alatt. És az a durva az egészben, hogy a hosszú évek alatt a fűzfa lehulló levelei mindegy 30 centit emeltek a talaj szintjén, amely betemette a kerítés alját, ahová pedig bokrok és mindenféle gyom nőtte be magát. Hogy megszabaduljak ettől, elsősorban az akadályokat kellett felszámolnom, azaz fel kellett darabolnom a tuskókat:
A darabolás megkezdése előtt síkba hoztam a terepet...
...majd kézbevettem a fejszét
A tuskókat csak úgy tudtam felszeletelni, feldarabolni, hogy a "samuval" belevertem a fejszét a fába, majd a repedésbe belevertem egy vaséket, amely szészakította az egészet
Hosszú és fárasztó meló volt
Egy rönk nagyjából három talicska tűzifát adott
Az udvar végében felhalmozott tűzifa egy része (még egy ilyen kupac jött össze a végére)
Ekkor már december 10-ét írtunk, és messzinek tűnt még a tavasz. December 27-ére átkerült a sóder és a betonkeverő a kapu túlvégére is:
A sóder átcuccolásával kiszabadult a kiskapu helye, de ennek elkészítését elhalasztottam tavaszig. Egyedül a kapukeretet faragtam össze, és ha jól emlékszem, a tuskókat még ezen időszak alatt is daraboltam.
2026.
Hamar eltelt a tél, és a havazás miatt az udvaron is szünetelt a munka. Végül márciusban folytatódhatott a kapuépítés. Ez abból állt, hogy kiástam a kerítés alját a földből, majd szegélykőből zsalut alkottam.
Március 19-én fektettem le az alapokat
Március 27-én betonoztam be, valamint az oszlopokra felcsavaroztam a kerítést
Az utca felől egész jól néz ki
A drótkerítést tartó oszlopok sajnos ferdék, és mivel megmoccantani se bírtam őket, ezért maradtak úgy, ahogyan voltak
A másik oszlop is ferde, és ezért is kerültek rá 15 centi széles pallók, hogy kintről takarva legyenek
A felállított kerítés 6 méter hosszú, és az üres részbe kerül be a kiskapu
Március 27-én
Március 31-én, a beépített kapukerettel
Egyelőre még a drótkerítés is fennmaradt
Szerintem brutáljól néz ki!
Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen favédelmet használjak a kapura, de végül amellett döntöttem, hogy japán módra megégetem. Persze nem úgy ahogy ők szokták, feketére és kérgesre (Shou Sugi Ban vagy yakisugi), hanem csak finoman. Ez a módszer vegyszerek nélkül védi meg a fát az időjárástól, a penésztől és a rothadástól, miközben egyedi, sötét, elegáns textúrát ad neki.
Ekkor a kaput még nem csiszoltam le, mert úgy voltam vele, hogyha elrontom az égetést vagy nem tetszik a végeredmény, akkor lecsiszolom és eltűntetem, de ha tetszik is, egy finomabb csiszolással még javíthatok a színén, vagy újra is égethetem a fát. Az alaposan kiszáradt deszkákat végül összetoltam, hogy az apró réseket megszűntessem. Látszik is, hogy a télen szinte egy-egy deszkányit zsugorodott az egész sor.
Eközben a majdani sütőhelyet is alakítgattam:
Innen nagyjából 15 talicska földet hodtam el, hogy síkba hozzam a szintet, valamint elkezdtem kiásni a kerítés alatti bozótost is
Mivel a deszkák kissé megvetemedtek, ezért muszáj voltam síkba csiszolni azokat
(azt hiszem hosszú folyamat lesz, mire elkészül az egész)
Végül április 22-én betonoztam le a kapu alatti szegélykövet:
Ilyen volt:
És ilyen kett:
Azt hiszem, ez így sokkal elegánsabb
Ezután muszáj voltam lerakni az első két sor térkövet is, hogy a kerekeken guruló 4 méteres kapuszárnyat megtartsa valami:
A pöttyök jelzik, hogy bekentem a fát olajjal
Itt meg kell jegyeznem valamit: ekkor vált esedékessé, hogy bekenjem a kaput valamilyen favédő olajjal. Viszont a lenolaj olyan drága volt, hogy le is mondtam róla: az 5 literes kiszerelés 16.000 forintba került, ami nonszensz, hiszen minimum 20 literre lesz szükségem első körben, utána meg még ki tudja mennyire.
Úgy gondoltam, hogy a lenolajhoz hasonlóan a napraforgóolaj is növényi olaj, és azt ezervalahány forintért is meg tudtam venni (5 liter), így tehát vettem belőle 20 liternyit, azaz 4 flakonnal, töredék áron. És jól számítottam, mert tényleg kellett a 20 liter az első beeresztésre. A fa úgy beszívta, mintha rá se kentem volna. Ezt az újabb és teljes fapörkölés után csináltam.
Aztán persze folytattam a térkövezést is:
Ez hosszú és fárasztó munka lesz, már most látom
A kerítés alapjának kibetonozását május 11-én kezdtem el:
Május 13-án került lerakásra a sütőgetőhely teraszának szegélyezése:
A tökéletes vízszint beállítása után jöhetett a betonozás
Látványos változás
Ez lesz a folytatás, de még hatalmas a rendezetlenség
Mivel az utcaszint jóval magasabban van az alapnál, ezért az elkészült betonra kelleni fog majd valamilyen támfalelem. Erre próbaképp vettem egy-egy betonelemet, hogy megnézzem, melyik válhatna be:
Hagyományos útszegélykő (850 ft / db)
A hullámos oldala miatt nem jó
Túl drága, ha a fedelét is megveszem
Végül a hagyományos útszegélykő mellett döntöttem, de nem a képen látható ferdefalú, hanem a téglalap alakú mellett (lásd:
Japánkert).
Mielőtt azonban befejzetm volna a sütőgetőhely kialakítását, elkezdtem az autóbeálló térkövezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése