59. rész - Japánkert

Hihetetlennek tűnik, de 33 fám van a telken: szilvafa, meggyfa, ringlófa, körtefa, almafa, diófa, birsalmafa, fenyőfa és számtalan bokor. Ez rengeteg levelet jelent ősszel, és a sziklakertek is rendszeres gondozást, takarítást, azaz munkát jelentenek. Nem beszélve arról, hogy a tömérdek levelet is el kell helyeznem valahol, amit eddig komposztálással sikeresen megoldottam.

És ebből fakadóan, épp ezért választottam azt az utat, hogy a szabadon álló területet, vagyis a teljes udvart leburkolom, mert egyrészt könnyebb rajta összeszedni a falevelet, másrészt pedig nem kell gyomlálnom, sem pedig füvet nyírnom, de az sem utolsó szempont, hogy kerti bulik alkalmával nagyobb és egységesebb a rendelkezésre álló tér. 

E később megrendezendő kerti bulikra kelleni fog egy sütőgetőhely és egy étkezőhely, amit a kivágott fűzfa felszabadított területén kívántam létrehozni. És mivel a japánkapu mellé illendő egy japánkertet rakni, ezért elkezdtem kigondolni egy japánkert létrehozásának koncepcióját.

Az alapokat már korábban bemutattam, amikor a kerítés alapjának lebetonozása után folytattam a kert szegélyének megépítését. Ennek folytatásához ismét tereprendezésre volt szükség:

Mivel útban volt egy körtefa, amit nem akartam kivágni, ezért kellett egy kis kerülőt tennem

Zizivel hoztam szintbe a terepet, amitől az egy egységes és tiszta képet is kapott

A szegélykövet beton útszegélykővel támasztottam meg, amit később támfalként fogok hasznosítani

Amikor a betonozás elkészült, pár nap múlva kapott egy aljaztbeton-kiegyenlítőt is, hogy tényleg vízszintes legyen az egész mutatvány.

Az aljzatkiegyenlítő közben leraktam két szegélykövet az utcára is

A kerítés is kapott még egy pallót:

A fenti képen látni egy fekete deszkát a kerítésbe építve. Ez egy VPC-deszka, amit próbaképp vásároltam az egyik barkácsáruházban. Ugyanis nem vagyok teljes mértékben megelégedve a deszkával, mert az a száradás során összezsugorodik, vetemedik, és folytonos karbantartást, csiszolást, festést igényel, amivel már tele a tököm (bocs). 

A VPC-ben az a jó, hogy egységes a külleme, és ha a belső felét leárnyékolom, akkor időtálló is (különben a napfény "megeszi"). Viszont drága. Egy 3 méteres szálat vettem 7.800 forintért a vékonyabbik fajtából (1.6 cm), a beillesztendő rész pedig 1.2 cm, ami azt jelenti, hogy pont nem jön ki belőle a 3 darab, tehát 0.8 centi mehet a kukába. Ha ezzel raknám ki a kerítést, az marhajól nézne ki, de sok maradna a 0.8-as darabból, ami pedig pazarlás. Szóval még nem döntöttem el, hogy ez lesz e a jó megoldás vagy a fadeszka, de minden bizonnyal ideiglenesen nádat rakok majd a kerítésre, hogy legyen valami takarás az utca felől. Valamit muszáj, mert nem szeretném, hogy boldog-boldogtalan belásson.

Az évek alatt az utcánk és az abból nyíló zsákutca összes telkét beépítették a Budapestről kiköltöző családok, és hát nem akármilyen házakkal. Mindegyik felsőkategóriás családi ház, drága anyagokból, napellemmel, stb., amelyek felverték a környék árkategóriás besorolását. Anno elsőként költöztem az utcába, és 5.9 millióért vettem a telket, míg a velem szemben lévő saroktelket először 8.5 millóért, majd 15 millióért hírdettek, végül két évvel ezelőtt 35 millióért adtak el. Nem tudom az én ingatlanom most mennyit érhet, de gyanítom, hogy a környező villákkal körbevéve 120 és 150 millió forinttért tudnám eladni. Úgy, hogy az elmúlt 10 év kiadásait összegezve, mindent egybevéve nagyjából 10 millióba került az egészet felépíteni! Házastul, térkövezéstül, előtetőstül együtt!

Amúgy a kapu és a kerítés eddig 100.000 forintba, a japánkert pedig szegélykővel, cementtel, murvával és támfallal együtt eddig 250.000 forintba került. Abszolút nem nagy összeg, de annál látványosabb a végeredmény. Ha elkészül az egész, akkor az jócskán megemeliemeli a telek hangulatát és az eladhatóságát, nem mellékesen az árát is. 

Persze nem akarom eladni, mert a kislányom imádja a házat és szeretne majd itt lakni, úgyhogy gyakorlatilag mindent neki csinálok, hogy neki már ne keljen és kényelmesen érezze magát benne. 

A kényelemhez pedig egy japánkert a legjobb választás :) 

Lássuk a munkálatokat június 10-én:

Az egykori fűzfa megmaradt tuskója

A téglalap alakú útszegélykő, amit támfalnak használok fel

A fűzfa tuskóját végül nem szedtem ki, mert egyszerűen képtelen voltam rávenni magam, hogy körbeássam és kivágjam a föld alól a gyökereit, és fizetni sem akartam érte egy markolósnak, hogy kitépje, ezen kívül pedig mihamarabb szerettem volna már elkészülni a sütőhely burkolásával, hogy rendeződjön a kert ezen része is. Ki tudja meddig húzta volna az egészet a tuskó kiszedése. Na meg előbb-utóbb úgyis kikorhad a helyéről, addig meg ha körbeültetem növényekkel, még szép is lehet.

Folyt. köv.