2016 tele igencsak hűvösre sikeredett: az év decemberében -18 fokig süllyedt a hőmérséklet, amitől nemcsak a kútból kivezető vízcső fagyott el, hanem a falban lévő vízvezetékek is.
Ekkor még nem volt a házban fűtés, mert a klímát csak januárban szerelték fel, s ekképpen a vezetékek is csak akkor olvadtak föl, amikor azt beüzemeltem végre. El is határoztam, hogy amint az időjárás engedi, a ház vízvezetékkel szerelvényezett falát plusz két centi szigetelőanyaggal burkolom be a lambéria alatt...
Mivel a kőzetgyapot nem hozta meg a várt eredményt, ezért a külső két centit polisztirol hablemezzel kívántam szigetelni. A két centi ugyan nem sok, viszont mivel rendkívül jó a hővisszatartó képessége, ezért úgy vélem ezzel már meglehet fogni a falakat érő erős fagyot.
A munkálatokat sokáig húztam-halasztottam, mert ahhoz, hogy a hablemezeket a párnafák közé tudjam tenni, előbb le kellett szednem a lambériát. Ez a feladat viszont nem volt az ínyemre, mert a szegelés miatt meglehetősen nehéz volt leválasztani azokat a párnafáról. Végül egy nap úgy ébredtem, hogy nosza rajta, lássunk neki a feladatnak, hogy aztán ezen is túl legyek. A nyár ugyanis rohamtempóban telt, s közeledtek a hidegebb napok.
A 2017-es év elején eképpen nézett ki az utcára néző homlokzat (amely a ház hátulja):
Helyenként a lambériák az ereszcsatorna hiánya miatt úgy megszívták magukat a talajról felverődő vízzel, hogy elkezdtek lepattogni a víz okozta tágulás miatt
Nemcsak a felpattogzott, megvetemedett lambériákat kellett kicserélnem, de némelyik lambéria alja olyannyira tönkrement az ázások miatt, hogy szükségessé vált azok cserélye is. És bár korábban alaposan lekentem őket (több rétegben is) azzal a Tetol nevű alapozóval, az egy év nedvessége végül alaposan meggyötörte a falat, így nem halaszthattam tovább a javítást.
A munkálatokat azzal indítottam, hogy a saroktól indulva elkezdtem lefeszegetni a lambériát: némelyik szinte lehullott magától, de némelyik szinte repedésig ragaszkodott a korábbi helyéhez. Amire rájöttem, hogy az ácsolást nem szabad szögelni, ugyanis a száradás során a fa annyira összezsugorodik, hogy egy idő után a szögelés fellazul, majd az egész szerkezet lazává válik. Épp ezért a leszedett és szögtelenített lambériákat gipszkartoncsavarral tettem vissza.
A homlokzat javítása elején,
még a hablemez felrakása előtt
A hablemez felrakása közben...
...majd amikor a lambéria is a helyére került
Szerencsére a párnafákat direkt olyan közökben csavarozták fel a kivitelezők, hogy a táblák pont beférjenek közéjük. Igaz, hogy pár milliméter hézag még így is volt a szigetelőanyag és a párnafa között, de úgy vélem, hogy így is olyan nagy felület került beburkolás alá, ami már elegendő lesz a megfelelő szigeteléshez.
Ezután úgy haladtam tovább a lambériázással, hogy amelyiket leszedtem az egyik végen, azt máris tettem fel a másikon. A fenti képen egyébként látszik, hogy a lambéria alja mennyire nedves, amit a tetőről lecsöpögő (vagy lefolyó) víz felverődése okozott. Sajnos eddig nem tudtam megvenni az ereszcsatornát, mert minden más munkát ezelé soroltam, de végül másnap pótoltam a hiányosságokat, amiről majd később számolok be.
A homlokzat vége felé járva
A lambéria szögtelenítését a barátnőm végezte
(Nagy segítség volt a részéről, mert így gyorsabban tudtunk haladni a munkával, amit gyakorlatilag egyetlen nap alatt be is fejeztünk. Nélküle nem ment volna ilyen gyorsan, ezért örök hálával tartozom neki
- és nagyon-nagyon szeretem miatta ☻ (is) )
(Nagy segítség volt a részéről, mert így gyorsabban tudtunk haladni a munkával, amit gyakorlatilag egyetlen nap alatt be is fejeztünk. Nélküle nem ment volna ilyen gyorsan, ezért örök hálával tartozom neki
- és nagyon-nagyon szeretem miatta ☻ (is) )
A lambériák helyenként igencsak ki voltak száradva, s némelyik olyannyira, hogy muszáj voltam újra cserélni azokat. Egy évvel ezelőtt ugyan három rétegben kentem le alapozóval minden külső faanyagot, de mivel színt még nem kapott, ezért a Nap és a víz alaposan kikezdte.
Az utolsó elem felhelyezése előtt
Az egész munkafolyamat két napomba került. Végre ezen is túlvagyok. És bár nehezen álltam neki a feladatnak, végülis nem volt nehéz leszedni, majd feltenni a lambériát. Gyötör a kíváncsiság, hogy vajon mennyit ér az újabb két centi szigetelés.
Ezután a homlokzat szarufáinak burkolása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése