29. rész - A padlóburkolat lerakása

A padlóburkolat lerakása a munkafolyamatok végén vált esedékessé, s mintegy hónapnyi időt vett igénybe. Azért késlekedtem vele ennyit, mert egész egyszerűen nem volt rá helyem a szerteszét heverő cuccaim miatt.

Első lépésként kidobáltam mindent, amiről úgy véltem, hogy már nincs rá szükségem. Rengeteg olyan használati tárgyam volt, amire már Horányban sem tartottam igényt, de elhoztam magammal Pilisvörösvárra, mert sajnáltam kidobni, vagy olyan bútorok foglalták a helyet, amelyeket az előző telektulajdonostól örököltem meg. 

Ez utóbbiak közé tartozott egy hatalmas és dög nehéz sarok ülőgarnitúra, amit ötvenezer forintért adtam el, meg egy egyszerű, ággyá alakítható kanapé, amit a helyi Családsegítő Szolgálat segítségével ajándékoztam el egy rászoruló családnak. Ugyanígy tettem mintegy öt darab szekrénnyel is, amik annyi helyet foglaltak el a nappaliból, hogy rajtuk kívül alig fért el bármi más.

Mindeközben persze az udvar rendbetételével is foglalatoskodnom kellett, mert áldatlan állapotok uralkodtak a ház körül, s ezáltal mintegy négy köbméter lomot és szemetet szállíttattam el egy konténeressel (az erről szóló bejegyzésemet majd később teszem közzé). 

Tehát a lakótér elkezdett végre megtisztulni a kacatjaimtól, de még így is maradt egy halom akármi, amelyekkel nem tudtam mit kezdeni. Tulajdonképpen az egész munkafolyamat azért tartott ilyen sokáig a válaszfalaktól kezdve a gipszkartonozáson át a festésig, mert folyton-folyvást tologatnom kellett a dolgaimat egyik helyről a másikra, amely miatt nem haladhattam előre nagyobb léptékben. Épp ezért is fogant meg bennem a gondolat, ha végre befejezek mindent, akkor az összes olyan bútoromtól és személyes tárgyamtól megválok, amit igazából nem is használok. Felesleges kacatokról van szó, amelyek csak foglalják a helyet, de értelme, haszna nincs. 

Egy hónappal ezelőtt jutottam el odáig, hogy végre valahára nekikezdhettem a konyha beépítésének, de előtte még vízszintbe kellett hoznom a padlóját. Ugyanis a kivitelezőknek hála a padló nem hogy egyenes nem volt, de ahány égtáj létezik, a padló annyi felé lejtett vagy emelkedett. Nem sokat, de jártamban a sok-sok két-három centi már érzékelhetővé vált a közel hetven négyzetméteres felületen. A padló a nappaliban volt a legmagasabb, ami a falak felé lejtett, de az sem mindenhol, mert a fal mentén haladva egyik irányba lefelé, míg a másik irányba fölfelé haladt. Szó szerint egyetlenegy négyzetméternyi felületet nem találtam, amely vízszintben állt volna, ezért radikális megoldásra szántam el magam: pozdorjalapokkal az egész padlót be kellett borítanom, hogy azt kiszintezve végül lerakhassam a laminált padlót.

Elsőként a konyhával kellett kezdenem, hogy a nappaliban porosodó konyhabútorok is a helyükre kerüljenek végre, valamint beállíthassam a háztartási helyiségbe a mosógépet is. A lefolyók és a házi vízmű miatt ez nem volt egyszerű feladat, de végül Vili barátom segítségével a helyükre tudtam mozgatni a hatalmas méretű táblákat.

A vízszint beállítása

A fenti kép egy kis magyarázatra szorul: egy hirtelen ötlettől vezérelve olyan eljárást fejlesztettem ki az adott pillanatban, amelyet eddig sehol máshol nem láttam. Gondban voltam, mert nem tudtam, hogy egy faház fapadlóját hogyan lehet vízszintbe hozni, ha nem alkalmazhatunk az anyaga miatt szintkiegyenlítő betont. Mivel emeljem meg a pozdorjalapot, ha a szintkiegyenlítő betont nem önthetem rá az OSB-re? A padlónak ugyanis teherhordónak kell lennie és tökéletesen simának, amit a hepehupás aljzaton kell vízszintbe hozni. De mivel?

Ekkor eszembe jutott az úgynevezett szintezőcsavar, amellyel anno a párnafák függőlegesét állítottam be a válaszfalak kiképzésénél. Vajon ez a megoldás jó lehet a padló szintezéséhez is? Próbáljuk meg...

Elsőként lefektettem a földre a pozdorja táblákat, majd kivágtam belőlük a lefolyókat és a házi vízmű csatlakozásait. Ezzel eltököltem egy darabig, de egész tűrhető lett a végeredmény. Ezután fogtam a szintezőcsavarokat, és egymástól harminc centi távolságra elkezdtem őket becsavarni a padlóba. Miután ezzel is megvoltam, a szintezőcsavarok kicsavarásával elkezdhettem a padló felemelését.

Mivel a pozdorja nem bír ki egy-egy ponton nagyobb terhelést, így fennállt a veszélye, hogy a csavarok kiszakadnak a helyükről és a pozdorja visszazuhan az aljzatra. Ezt elkerülendő, csak lassan és felváltva haladhattam a csavarok kicsavarásával: egy centit ezzel, egy centit azzal haladtam előre, mígnem a padló mindenhol megemelkedett és felvette a vízszintet. Ezt egy három méteres vízmértékkel ellenőriztem.

A végeredmény: a 2,70 méteres pozdorjatábla az elején nullán, míg a végén két centis magasságon állt. 

A két táblába mintegy kartondoboznyi szintezőcsavar került, amelyek meglehetősen stabilan tartják a padlót. Igen ám, de ezeket nem lehet nagyobb terhelésnek kitenni, mert az adott pontokon könnyedén átszakadhatnak. A súlyomat még elbírták ugyan, de a konyhabútorok, lábasok, tányérok, sütő és főzőlap együttes súlyát már egészen biztos nem bírnák el. 

Épp ezért a következő munkafolyamatban a csavarok mellé lyukakat fúrtam, amelyeken át olyan purhabot fújtam, ami jól tágul és nagy terhelést is elbír. Tehát, a fenti képen ez látható, amint a megduzzadó, bekeményedő purhab visszabújik a lyukakon. 

A konyha egésze

Miután letelt a 24 órányi keményedési idő, a szintezőcsavarok mellé lefúrtam egy-egy 80-as méretű tokrögzítő csavart. Tulajdonképpen ezek a csavarok vették át a szintezőcsavarok szerepét, amelyeket ezután kiszedhettem a pozdorjából, hogy felhasználhassam még az ezután következő pozdorjatáblák során.

A tokrögzítő csavarok behajtásra készen

Miután a szintezőcsavarokat kiszedtem és levágtam a kitüremkedő purhabcsomókat, elkezdődhetett végre a laminált padló lerakása.

A konyha

A padló meglepően jó lett, és minden irányba vízszintes, így a padlóburkolat lerakása nem ütközött nagy nehézségbe. Egyedül a fal melletti csövek körülvágása bonyolította a folyamatot, de a második sortól kezdve mintegy három óra alatt leraktam az egészet.

A házi vízmű vezetékeinél sokat kellett vagdosni

A házi vízműnél persze adódott egy kis probléma: mivel nem flexibilis csövekkel rögzítettem a falhoz, ezért a vízmű gyakorlatilag mereven állt a korábban beállított magasságában. Sajnos a pozdorjatábla már nem fért alá (így a laminált padló sem), ezért a vízmű lába tulajdonképpen két centiméternyivel lejjebb helyezkedik el, mint maga a padló. És bár a konyha padlója a mélyedés miatt nem lett tökéletes, de mivel a házi vízmű idővel úgyis egy hangszigetelt szekrény mögé lesz rejtve (vagyis egy szekrényt építek köré), ezért az amúgy sem lesz látható a hétköznapok során. Ezt leszámítva a konyha végül is jól sikerült.

A munkafolyamat elején...

...majd miután befejeztem azt

Végre betehettem a konyhabútorokat a helyükre, amelyek már komolyabb állítgatás nélkül is vízszintesen álltak.

A három méteres vízmértékkel az egész bútor átérhető volt

A konyhabútor persze még közel sem volt teljes, hiszen hiányzott belőle pár elem, valamint a konyhapultot és a mosogatót is a helyére kellett tennem, illetve meg kell még vennem valamikor a sütőt és a főzőlapot is, hogy a konyha betölthesse végre a funkcióját.

A konyha nagyjából tehát elkészült, így folytathattam a munkálatokat a nappalival.

Így nézett ki az étkező a nappaliból tekintve...

...ez pedig a nappali az étkező felől

A fenti két képen látni, hogy még közel sem járok a belsőépítészeti munkák végén, de már határozottan érzem az egésznek a végét. A hely az előző hetekhez képest szinte kiürült, így a pozdorjatáblákat akadály nélkül fektethettem le a helyükre. Az alábbi képen viszont az is látható, hogy a pozdorjatábla két széle lejt, amit a vízmértékkel tudtam szemléltetni.

Néhány milliméterről van szó, de járkálás közben már ez is érezhető

A szintezőcsavarok kiemelése után vált láthatóvá, hogy mennyi az eltérés a két padló között: nagyjából két centi.

A szintezett és a szintezetlen pozdorjatábla különbsége

A két táblát tulajdonképpen a szélein kellett csak megemelni, mert a közepe tökéletesen fölfeküdt. A szoba felé két centit, míg az udvar felé egyet.

A purhabozás után

A hosszirány is vízszintbe lett állítva

Ebből a pozícióból vehető ki a legjobban, hogy mennyi is volt a padló lejtése

A kérdés persze felvetődött bennem, hogy a padló vajon azért lejt, mert a ház elkezdett a széleinél süllyedni (amit a kivitelező és mindenki más is előre megjósolt), vagy inkább azért, mert a kivitelezéssel van valami gubanc?

Szerintem mindkettő benne lehet a pakliban.

Az egyik ok a padló egyenetlenségére az, hogy már a ház alsó szerkezetének építése során bekerült a padló közepére egy olyan deszka, amely kétszer vastagabb volt a többinél. Ezt már akkor jeleztem a kivitelezőnek, aki az ígérete ellenére sem cserélte ki, mert elfelejtkeztünk róla. Később nekem kellett lefaragnom a deszka tetejét, de mint látható, ez nem sikerült valami tökéletesre. Nagyjából fél centit emelkedik ki a többi deszka közül, amit nyár közepén is éreztem, amikor az OSB-lapokkal befedtem az egészet padlózatot. Akkor nem hittem, hogy ez ennyire sokat fog számítani.

Más részről pedig előfordulhatott még az is, hogy a külső falak pár centit megsüllyedtek a hatalmas terhelés miatt, bár ennek ellentmond az, hogy a hátsó szobában nincs gond a padlóval, pedig a háznak épp az a része a kritikusabb a murvaágyás tömörítésének tökéletlensége miatt. Egyébként pedig vízmértékkel már többször leellenőriztem a ház alatti járdalapokat, de azok tökéletesen vízszintesek az összes irányban (széltében és hosszában is), valamint egyetlenegy jel sem mutat arra, hogy a külső falak elmozdultak volna, hiszen akkor megrepednének a gipszkartonok illesztései, valamint lepattogzana a falról a lambéria.

Viszont a ház egy esetleges süllyedését megakadályozandó, muszáj lesz az alapot megerősítenem, amelyre már terveim is vannak, de ezeket majd egy másik bejegyzésben ismertetem. Most a padló szintezése a lényeg, így tehát folytatom a beszámolót:

A második tábla purhabozása és tokrögzítő csavarral való rögzítése után haladhattam tovább a hátsó szoba irányába. 

Az étkező és a nappali kétharmada elkészült

December 23-án készültem el vele, s mivel jöttek az ünnepek és minden barkácsbolt bezárt, ezért a folytatás csak 27-én indulhatott meg ismét. A két ünnep között viszont hiába nyitottak ki a boltok, ha egész egyszerűen nem kaptam náluk semmit, mert korábban már mindent felvásároltam, ők meg nem rendezték a készleteiket. A Bauhaus, az OBI és a Praktiker árulnak ugyan tokrögzítő csavart, de olyan áron, amit inkább otthagytam náluk (a Praktiker 6 darabot kínál 699 forintért, míg a városszéli kis családi barkácsboltokban ugyanez a csavar 30 forintos áron van kitéve a polcra).

Tehát kényszerpihenő következett. Volt ugyan munkám otthon bőven, de azok nem voltak olyan látványosak, hogy akárcsak egy mondatot is elfecséreljek rá az időmből.

A következő alkalmam január 3-án nyílt meg rá, hogy beszerezzem ami kell: vettem tokrögzítő csavart, purhabot és gipszkartonba való dübelt, hogy az időközben vásárolt polcokat felfúrhassam a falra. 

Január 4-én szintbe hoztam a nappalit és kifúrtam a purhabnak szánt lyukakat...

...majd a purhab befújása után megvártam a hab megkeményedését

A pozdorjából egy 40 centis csíkot kellett levágnom, amit később még felhasználhatok máshová. A munkafolyamat ezután a folytonos vízszintállítás miatt meglehetősen lassan haladt. 

A táblák méretre vágása nem volt nagy meló, de a szintezőcsavarok állítgatása, majd a lyukak kifúrása, purhabozása majd a tőcsavarozás sok időbe kerültek, amit a derekam az egész napos hajolás miatt kevésbé bírt el.

A laminált padló lerakásának kezdetén

A laminált padlót eközben már csak azért kezdtem el lerakni, hogy végre eltűnhessen az útból az a kupac padló, amit folyton kerülgetnem kellett. Persze ezzel még azt is elértem, hogy kezdett valami pofája is lenni a dolognak. 

A munkálatoknak ez volt a legszebb része. Ahogy a padlóval haladtam, úgy lett egyre otthonosabb a házam.

A cuccaim nagy része ekkor a hátsó szobában parkolt

A nap végére a padló felét sikerült letennem.

Másnap viszont abba kellett hagynom, mert a nappali sarkát még be kellett burkolnom gipszkartonnal. Ezt húztam-halasztottam, mert a hónapokig tartó gipszkartonozástól kissé megcsömörlöttem, de most elértem arra a pontra, amikor már muszáj voltam ezt is befejezni.

A csupasz sarok

A kartonozással mintegy fél napot elszenvedtem. Valahogy nem ment, nem volt hangulatom hozzá. A kartonok mögé még plusz tizenöt centi kőzetgyapot is kerül a korábbi ötre.

A padló lerakása folytatódott

A nap végére befejeztem a munkát, s laminált padló lerakásra került. Egyetlen sor maradt még hátra, mert elfogyott alóla a szivacs. Mivel a két szobába még úgyis meg kell vennem, ezért majd akkor zárom le a végét, ha a szobákat elkezdem.

A nappali egyik oldala

A nappali másik oldala

Az utolsó másfél sor hiányzik még, de a nappali tulajdonképpen befejezettnek tekinthető.

30. rész - Az elülső szoba befejezése