60. rész - A lakókocsi bontása

A lakókocsit ugyebár 2024 májusában toltam be a parkoló végébe, amit végül 2025-ben nem sikerült szétszednem, mert vidéken dolgoztam egész évben.

A sérült lakókocsi szétbontás előtt

A parkoló újrakövezése miatt muszály voltam eltávolítani a helyéről, de úgy voltam vele, ha már eltávolítom, akkor egyúttal bontsam is szét, hogy ne ilyen formában éktelenkedjen az utcán.

A bontási folyamat:

A lakókocsi bontása mintegy három napig tartott, és itt szembesültem vele, hogy milyen hitvány szar anyagokból épült. Nem is csodálkozom rajta, hogy gyakorlatilag miért van hideg minden lakókocsiban. Az illesztések, az anyagok és az illesztési technika kész vicc, és nem is értem, hogy ilyen minőséget hogyan lehet eladni és megvenni. 

A projektem célja az, hogy miután ezt a szemétkupacot elbontottam, az alvázára egy új lakókocsit építek, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy egy kerekeken guruló faházat, amit lakóházként használok valahol, ha a gyermekemnek adtam a házam. Ugyanis nekem túl nagy a ház és nincs is rá szükségem, neki viszont kelleni fog, ha felnő majd és családot alapít.

Igazság szerint rájöttem, hogy az egész építkezés totálisan felesleges volt, és jobb megoldás lett volna egy vagy két jurtavásárlás, amely egyszerűbb is, olcsóbb is, hangulatosabb is és környezetkímélőbb is, nem beszélve arról, hogy mindenféle engedélyektől, adóktól és - részben - költségektől mentes. 

Már 12 éve csinálom ezt a sz@rt, és a pénzköltésen / állandó munkán kívül semmiféle haszna nincs, mert nem használom ki (mivel gyakorlatilag a kocsimban élek a munkám miatt), viszont a lányomnak meg szüksége volna rá, mert albérletben lakik az anyjával egy szoba-konyha lakásban.

Tehát a lakókocsi elbontódott, és szerintem jövőre állok neki újraépíteni, új anyagokkal, új technológiával.

59. rész - Japánkert

Hihetetlennek tűnik, de 33 fám van a telken: szilvafa, meggyfa, ringlófa, körtefa, almafa, diófa, birsalmafa, fenyőfa és számtalan bokor. Ez rengeteg levelet jelent ősszel, és a sziklakertek is rendszeres gondozást, takarítást, azaz munkát jelentenek. Nem beszélve arról, hogy a tömérdek levelet is el kell helyeznem valahol, amit eddig komposztálással sikeresen megoldottam.

És ebből fakadóan, épp ezért választottam azt az utat, hogy a szabadon álló területet, vagyis a teljes udvart leburkolom, mert egyrészt könnyebb rajta összeszedni a falevelet, másrészt pedig nem kell gyomlálnom, sem pedig füvet nyírnom, de az sem utolsó szempont, hogy kerti bulik alkalmával nagyobb és egységesebb a rendelkezésre álló tér. 

E később megrendezendő kerti bulikra kelleni fog egy sütőgetőhely és egy étkezőhely, amit a kivágott fűzfa felszabadított területén kívántam létrehozni. És mivel a japánkapu mellé illendő egy japánkertet rakni, ezért elkezdtem kigondolni egy japánkert létrehozásának koncepcióját.

Az alapokat már korábban bemutattam, amikor a kerítés alapjának lebetonozása után folytattam a kert szegélyének megépítését. Ennek folytatásához ismét tereprendezésre volt szükség:

Mivel útban volt egy körtefa, amit nem akartam kivágni, ezért kellett egy kis kerülőt tennem

Zizivel hoztam szintbe a terepet, amitől az egy egységes és tiszta képet is kapott

A szegélykövet beton útszegélykővel támasztottam meg, amit később támfalként fogok hasznosítani

Amikor a betonozás elkészült, pár nap múlva kapott egy aljaztbeton-kiegyenlítőt is, hogy tényleg vízszintes legyen az egész mutatvány.

Az aljzatkiegyenlítő közben leraktam két szegélykövet az utcára is

A kerítés is kapott még egy pallót:

A fenti képen látni egy fekete deszkát a kerítésbe építve. Ez egy VPC-deszka, amit próbaképp vásároltam az egyik barkácsáruházban. Ugyanis nem vagyok teljes mértékben megelégedve a deszkával, mert az a száradás során összezsugorodik, vetemedik, és folytonos karbantartást, csiszolást, festést igényel, amivel már tele a tököm (bocs). 

A VPC-ben az a jó, hogy egységes a külleme, és ha a belső felét leárnyékolom, akkor időtálló is (különben a napfény "megeszi"). Viszont drága. Egy 3 méteres szálat vettem 7.800 forintért a vékonyabbik fajtából (1.6 cm), a beillesztendő rész pedig 1.2 cm, ami azt jelenti, hogy pont nem jön ki belőle a 3 darab, tehát 0.8 centi mehet a kukába. Ha ezzel raknám ki a kerítést, az marhajól nézne ki, de sok maradna a 0.8-as darabból, ami pedig pazarlás. Szóval még nem döntöttem el, hogy ez lesz e a jó megoldás vagy a fadeszka, de minden bizonnyal ideiglenesen nádat rakok majd a kerítésre, hogy legyen valami takarás az utca felől. Valamit muszáj, mert nem szeretném, hogy boldog-boldogtalan belásson.

Az évek alatt az utcánk és az abból nyíló zsákutca összes telkét beépítették a Budapestről kiköltöző családok, és hát nem akármilyen házakkal. Mindegyik felsőkategóriás családi ház, drága anyagokból, napellemmel, stb., amelyek felverték a környék árkategóriás besorolását. Anno elsőként költöztem az utcába, és 5.9 millióért vettem a telket, míg a velem szemben lévő saroktelket először 8.5 millóért, majd 15 millióért hírdettek, végül két évvel ezelőtt 35 millióért adtak el. Nem tudom az én ingatlanom most mennyit érhet, de gyanítom, hogy a környező villákkal körbevéve 120 és 150 millió forinttért tudnám eladni. Úgy, hogy az elmúlt 10 év kiadásait összegezve, mindent egybevéve nagyjából 10 millióba került az egészet felépíteni! Házastul, térkövezéstül, előtetőstül együtt!

Amúgy a kapu és a kerítés eddig 100.000 forintba, a japánkert pedig szegélykővel, cementtel, murvával és támfallal együtt eddig 250.000 forintba került. Abszolút nem nagy összeg, de annál látványosabb a végeredmény. Ha elkészül az egész, akkor az jócskán megemeliemeli a telek hangulatát és az eladhatóságát, nem mellékesen az árát is. 

Persze nem akarom eladni, mert a kislányom imádja a házat és szeretne majd itt lakni, úgyhogy gyakorlatilag mindent neki csinálok, hogy neki már ne keljen és kényelmesen érezze magát benne. 

A kényelemhez pedig egy japánkert a legjobb választás :) 

Lássuk a munkálatokat június 10-én:

Az egykori fűzfa megmaradt tuskója

A téglalap alakú útszegélykő, amit támfalnak használok fel

A fűzfa tuskóját végül nem szedtem ki, mert egyszerűen képtelen voltam rávenni magam, hogy körbeássam és kivágjam a föld alól a gyökereit, és fizetni sem akartam érte egy markolósnak, hogy kitépje, ezen kívül pedig mihamarabb szerettem volna már elkészülni a sütőhely burkolásával, hogy rendeződjön a kert ezen része is. Ki tudja meddig húzta volna az egészet a tuskó kiszedése. Na meg előbb-utóbb úgyis kikorhad a helyéről, addig meg ha körbeültetem növényekkel, még szép is lehet.

Június 16-án raktam fel a támfalköveket

Az elkészült támfal

Miután a szegélyezést befejeztem, ideje volt rendbetenni a korábbi sziklakertet is.

A sziklakerti növényektől már nem lehetett látni a sziklákat

Ez az évekkel ezelőtt kialakított sziklakert egy kisebb dombocskára épült, amellyel kapcsolatban azt találtam ki, hogy szétbontva azt, a közepén kialakítok egy amolyan kőhidat, amely emlékeztet minket egy japán kerti kőhídra. Természetesen nem lesz alatta víz, viszont az íve és a környező "tájkép" emlékeztetni fog minket a japán megfelelőjére.

Ide kell vágnom egy ösvényt

Az átvágott sziklakert és a rajta átívelő "kőhíd"

Június 12-én kivágtam egy darabot a sziklából, majd belevezettem a szegélykövet, ugyanis csak így tudtam megoldani a szögletes él átvezetését a hepehupás formába

Az újjávarázsolt sziklakert június 17-én

Ezután következett a japánkert balhátsó sarkának rendbetétele.

Ilyen volt...

...és ilyen lett

Ebből a szögből látni a "kőhíd" belefutását a japánkertbe

A későbbiekben a japánkertet is járdalappal fogom burkolni, de egyelőre a járdalap elfogyott, és nekiláttam ismét pénzt gyűjteni a projektre. 

Július 16-án végül rászántam magam, hogy levágjam a drótkerítést, amelynek a helyére nádkerítést tettem, megerősítve néhány léccel. Hozzáteszem, hogy ezt csak ideiglenesen, amíg a deszkákra összegyűlik a pénz.

A korábbi drótháló

Az új nádkerítés

Minden bizonnyal nem bírja ki sokáig a nád, viszont muszáj voltam feltenni, hogy az utcáról ne lássanak be. Mondjuk így is átlátni valamelyest, mert elég hitvány anyagból van, de legalább már nem bámulnak bele konkrétan a képembe a járókelők, mint korábban.

Folyt. köv.

Folytatás: A lakókocsi bontása

58. rész - Az autóbeálló térkövezése

A japánkaput és a kerítésépítést kicsit félretéve, nekikezdtem az autóbeálló térkövezésének. Ez abból állt, hogy felszedtem a régi térkövet, majd kissé emelve a szintjén, újraraktam azt. 

A szintet azért kellett megemelnem, mert az évek során az utcaszint is emelkedett, de olyannyira, hogy a drótkerítésem alját mintegy 30 centivel ellepte! Félemetes, és nekem fel se tűnt korábban, csak most, hogy szintezni kellett a terepet!

Tehát nekiláttam, és marhára nem volt hozzá kedvem...

Május 18-án hoztak 3 m3 zizit (50.000 ft)

Ebből még rengeteg fog kelleni

Május 21-én és 22-én

Korábban itt három sorban lejtett a térkő, hogy az utcaszintet összehozzam a ház szintjével, amely alul belefutott egy vízelvezetőbe. Ezt a vízelvezetőt most felszedtem.

És itt következett egy nehezebb szakasz, amikoris ki kellett számolnom, hogy milyen legyen a lejtés, hogy végül a térkő tökéletes vízszintbe fusson bele a terasz szintjébe. 

Hááát, megtettem, de úgy, hogy figyelembe kellett vennem a házat övező későbbi járdaszegély magasságát és távolságát a háztól. A távolsága ennek azért volt fontos, mert egy járdalap szélességet, azaz 40 centit kellett kihagynom, aminek 4 centi a magassága, azaz ennek szintben kell lennie a szegélykővel. Alább mutatom:

A ház ugyebár járdalapokra épült. Ennek a magassága fix. Ezt pár év múltán aláástam, és egy betonbeöntéssel erősítettem meg (a fenti képen a csákány mellett jobbra látható). Ez a beöntés mintegy 35 centire lógott ki a ház falának síkjából, tehát ha a járdalapot a ház mellé szeretném tenni, akkor a szegélykövet 40 centire kell beásnom a földbe. 

Május 22-én szedtem fel az útból a térköveket, majd jelöltem be az "egyenest"

Azért elképesztő látni, hogy az eredeti lerakás mennyire csúnya lett az elmúlt 10 év alatt

Az új térkövezést úgy akartam megoldani, hogy pontos keretek között, gyomosodás nélkül lehessen használni a későbbiekben, amely szabályos alakot formáz és könnyen takarítható, valamint megvédi a ház alját a kártevőktől.

Amikor a szegélykő lerakásának udvar felőli végéhez értem, akkor láttam meg, hogy a ház sarka mintegy 3 centit elgörbült, befelé. Hogy ezt hogyan csinálta, azt nem tudom, de a szegélykő és a derékszögek világosan megmutatták. Erről később mutatok képet.

A térkövezés állapota június 3-án

Ekkor csak a ház melletti szegélykövet raktam le, és a térkövezést a meggyfa alatt fejeztem be, mert még ki kellett alakítanom a lezárást és a sziklakertet.

Június 11-én értem el a ház sarkát

Amikor a ház sarkához értem, észrevettem, hogy a korábbi szintmérésembe hiba csúszott, így az autóbeálló 1 centivel magasabban van, mint a terasz. Hm...

Gondolkodtam rajta, hogy ezt a két szintet hogyan hozzam össze, mert ugyan az 1 centi nem sok, viszont látható, és szerintem zavaró is lehet. Mivel a teraszt nem fogom azért leszedni, hogy egy centivel feljebb újrategyem, és az autóbeállót sem fogom azért felszedni, hogy lefaragjak belőle 1 centit, ezért inkább a lejtéses megoldást választottam. Az autóbeálló itt úgyis végetér, amit szegélykővel zárok le, és a pár évvel ezelőtt lerakott térkő helyére is járdalap kerül. Azért választottam ezt a lezárást, mert a felszedett térkövet a kapu elé, azaz az utcafrontra szeretném lerakni, viszont emiatt nem szeretnék ilyen térkőre vadászni, hogy hol kapható ez a típus egyáltalán, a járdalapból meg mindig kapni, és olcsóbb is, mint a térkő. 

De adódott mégegy probléma a kivitelezéssel:

...a sarok

Ugyanis a házat amikor megemeltem (erről még mindig nem sikerült megírnom a cikket, mert elhagytam a képeket), akkor ennél a saroknál szétcsúszott a zsalu és szétfolyt a beton, amely miatt amolyan alaktalan kőtömbbé kötött az egész. A fenti képen látható is, hogy sem a korábban letett szegélykövet, sem a járdalapot nem tudtam elvezetni a házig.

A következő lépés tehát az lesz, hogy ezt a betont lecsiszolom és levágom a széleit, ami borszasztó nagy munkával és porral fog járni. Mindezt azért fontos átgondoltan kivitelezni, mert ennek alapján fogom a járdalapokat továbbvezetni (azaz a fal mellé igazítani) a kapu irányába, majd elfordulni a sarkon a "kisudvar" felé. Valószínűleg ez sem lesz egyszerű.

Megjegyzés: itt gondoltam rá, hogy ha mégegyszer építkezésbe fogok, akkor azzal kezdem az egészet, hogy síkra gyalulom a telket, majd lebetonozom az egészet, majd megépítem a kerítést, és UFO-technológiával kimérem a szögeket és egyeneseket.

Június 10-én álltam neki a sziklakert szegélyezésének és rendbetételének

Június 12-én kivágtam egy darabot a sziklából, majd belevezettem a szegélykövet, ugyanis csak így tudtam megoldani a szögletes él átvezetését a hepehupás formába

Június 17-én alkottam újra a sziklakertet, hogy eltervezhessem, az miképp fog belefutni a parkolóba

Július 2-án öntöttem ki betonnal a ház melletti szegélykövet
(erre a 40 centis sávra járdalap kerül, miután kiöntöttem az egészet aljzatkiegyenlítővel)

Pár nap pihi után nekikezdtem a kapu utcafronti részének a térkövezését is, hogy rendezzem az ingatlan arculatát a külvilág felé.

Így nézett ki július 4-én

És így nézett ki július 9-én

Az utcafronti térkövezés lezárása a növényzet és az utca felé

Végül megépült a japánkert támfalának folytatása is, amit feltöltöttem érett trágyával és beöltettem növényekkel

Ezzel együtt a ház utcafronti sarkának a kialakítását is elterveztem, ahol a szegélykövezéssel jelöltem ki az utcafronti, azaz a ház hásó homlokzata mentén futó járda vonalát.

Ezt a térkő-sarkot fel kellett szednem, hogy a három sor járdalapot letegyem

Ha valaha elkészül, akkor alapvetően változik majd meg a tájkép

Viszont mivel a járdalap szélessége nem egyezett a térkőével, ezért maradt egy "nem tudom hogyan oldjam meg" nevű sáv, aminek burkolását egyelőre nem tudtam megoldani. Pár perc gondolkodás után végül rájöttem, hogy a vízelvezető folyóka pont befér a hézagba:

Jobb lett volna ezt közvetlenül a ház mellé betenni, viszont a ház alapja miatt nem fért volna be

Szerintem így is korrekt lett, és mégjobb lesz, ha ezt az autóbeálló teljes szélességében leteszem - majd.

Folyt. köv.

Folytatás: Japánkert