41. rész - A ház festése és szegélyezése

A ház festése 2017-ben igencsak időszerűvé vált, mert a drága Napocskánk elkezdte megemészteni a lambériaborítást mind szín- és mind állagügyileg...

Szóval, 2017 nyarán a lambériaburkolat meglehetősen átalakult: a színe sötétsárga lett (vagy barna?), valamint elkezdett összeszáradni. Ezzel együtt zsugorodni is kezdett, amitől megjelentek a hézagok. Persze ez utóbbi nem annyira vált láthatóvá, hiszen az illesztési határon belül voltunk, de ahhoz, hogy az esztétikáján ne rontsunk tovább, muszáj voltam kezdeni vele valamit. 

Kezdetnek az egész házat újrakentem alapozóval. Két napomba került mindez, majd az utcafelőli homlokzattal folytattam, ahová már a tényleges festék került.

Korábban már ilyen-olyan fórumokon megvitattam a ház színét, ahol a sötétszürke került többségbe, s mivel magam is ezt a színt favorizáltam, így végül sötétszürke színt kevertettem ki. Az árnyalat bár nem egészen olyan lett, mint amilyenre számítottam, de végülis ez is bejött, úgyhogy neki is álltam a műveletnek.

Az első ecsetvonások

A tiszta szűrke helyett kékes-szürke lett, de így is szupi...

A festés egy rétegben

A hatalmas felület és a rengeteg illesztési hézag miatt a festés igencsak lassan haladt. A hézagokat ecsettel, míg a lapokat hengerrel festettem. Amikor meguntam az egészet, akkor kicsit rátértem az udvar burkolására (lásd: Térkövezés). 

A kocsibeálló felőli oldal

Miután az első adag térkő elfogyott, folytattam a festést:

A ház immáron körbefestve

Az első Napsütéses szeptemberi napon érezni is lehetett a szürke falfelület hatását: a sötét szín olyannyira szívta magába a meleget, hogy kétméternyire a faltól is érezni lehetett a visszaverődő hőt. 

A ház közelebbről, még szegélyezés előtt

Mivel közeledett az ősz, vele együtt pedig a rossz idő (eső, latyak és miegymás), muszáj voltam a ház éleit is lezárni az esetleges csapadék, valamint a fészket kereső lárvák és bogarak miatt.

A barkácsáruházakban nem sok választék van pipalécekből, így abból válogattam, ami volt. A ház sarkaira vastagabb és szélesebb anyag került, míg a nyílászárók köré vékonyabb és keskenyebb.

Az eslő nekifutás után

A saroklécekkel amúgy van két oltári nagy bajom: az egyik az volt, hogy a vastagabbik anyag max kétméteres szálban volt kapható, de mivel a nyílászáróim 2.30-as magasságúak, ezért oda a vékonyabbik anyag került, ami 2.40-es hosszúságú volt. Egyébként ezért is vettem kétféle pipalécet, de szerencsére nem szembetűnő a különbség. A sarkokon ennek ellenére toldani kellett a pipalécet, amit csiszolható szilikonnal dolgoztam egybe, hogy a toldás határa ne legyen látható. 

A másik bajom pedig az áruk: szálanként átlagosan 1200 forintot kértek a boltban! Ha a ház és a nyílászárók éleinek számát figyelembe vesszük, akkor könnyen kiszámítható, hogy a saroklécezés nem olcsó: első nekifutásra 37 élet számoltam, amiben a tető élei még nincsenek benne. A 37 él pedig nagyjából 34 szál pipalécet jelent, ami hozzávetőlegesen 40.000 forintot kóstál. A tető hosszabbik éleire is kell még egy jelentős mennyiség, szóval az egész 50-55.000 forintban fog megállni.

KÉP HELYE
Az első kör pipalécezés után

Amikor a pipalécek elfogytak, nekiálltam a tető aljának festéséhez. Ez viszont már nem szürke, hanem fehér színt kapott, pont úgy, ahogy a pipalécek is.

Kép még nincs, de hamarosan feltöltöm :)

Érdekességként megemlítem, hogy a szürke fal olyannyira szívta magába a napfényt, majd verte vissza a hőt, hogy a fal mellett álló meggyfa fal felőli oldalán még november közepén is megmaradtak a levelek:

A fa szó szerint élvezi a meleget

Hamarosan folytatom, légy türelemmel!

Tovább: Szagelszívó